Az étkeztetés magas tudománya

Ha ilyesmi kerül szóba, mindenki a célzott vendéglátási formák valamelyikére asszociál általában. Bemegyünk egy étterembe, vagy valamilyen vendéglátó egységbe, és ott fogyasztunk… Ennyi jut eszünkbe. Aztán, persze sokaknak még azért eszébe idéződik talán az is, hogy iskolákban, kollégiumokban is volt ebben részünk, csak másmilyen konstrukcióban – viszont egy csomó területtel csak ritkán találkozunk. Így nem is sejtjük, milyen gyakori elvárás ennek a dolognak biztosítása.

Nem csak kórházakban például, magán egészségügyi intézményekben is meg kell oldani az étkeztetést, ha az bentlakásos. Én egy sclerosis multiplexes betegeknek fenntartott ilyen intézményben dolgoztam egy ideig, és volt rálátásom arra, hogy az intézményen belül, csak ez a szóban forgó dolog is mennyire egy komplex egység önmagában!

Sokat segített a hunniakristaly.hu webáruház akkoriban, ahonnan mindenfélét be kellett szerezni a műanyag tálcától kezdve a konyhai eszközökig, de szerencsére innen lehetett. (Lehet máig is, tudom, mert bár már munkahelyet váltottam, most is rendelek még onnan, ki is térek majd rá, hogy miért.) Ettől még nehéz műfaj az egész, de legalább a rendelésekkel nem volt gond. Erről a helyről, a Hunnia Kristálytól mindent megkaptunk nagyobb étkezdeként is – ami elfogyott, megsérült, elhasználódott. A papír szalvétáig bezárólag, ami mindig hegyekben állt nálunk a sarokban. De máig emlékszem, hogy kézmosót is milyen gyorsan tudtunk hozatni a Hunniától, amikor történt egy kis konyhai baleset.

Amit először nekem kellett rendelni, az a műanyag tálca volt, és kifejezetten lelkesített a nagy választék. És, hogy voltak mutatósabbak is, nem csak puritánabbak. Mert azért ez sosem rossz! Nem egy luxusétterem voltunk, de mégis… Mindent lehet személyre szabottan barátságosabbá tenni, és a Hunnia ebben is mindig segít. Mert óriási raktárkészletük és még nagyobb választékuk van, beszerzési/beszerezhetőségi értelemben. Szóval szívesen válogattam ebben a webáruházban, és még saját használatú dolgok beszerzéséhez is megjött a kedvem. (Erre utaltam az előbb.) Van ugyanis egy „Home Line” része is az ottani palettának. A felső menüsorból ez az utolsó menüpont, de itt éreztem, hogy ezáltal ez a hely, a választék tényleg mindenkinek szól! „Nagyellátó” – de ez nem azt jelenti, hogy csak üzemi vagy professzionális étkeztetésben utaznak, ehhez való eszközök szintjén. Hanem vannak hozzávalók a háztartásunkhoz is. A sajátunkhoz.

Szóval ezen menüpontban azt írják, hogy a kisfelhasználókat is külön ki akarták emelni az általános fókusztartományból, és nekik akartak kedvezni – úgy tudom, főleg azért mert komoly karriert befutva, nagyon népszerű webshop lettek, sok érdeklődővel. Hiába sokan úgy hivatkoznak a Hunniára, hogy a nagyvolumenű ellátás szakemberei és szakáruháza ők, az egyéni, konyhai „lelkesedést” is támogatják, ha erre van igény. Mint nagyjából fogalmaznak: alapos válogatással biztosított minőségmutatók… Ez a lényeg itt is. Vannak Tescoma Home családba tartozó termékek, konyhai elrendezést/berendezést és takarítást segítő dolgok, háztartási gépek, sütést célzó eszközök, stb. Hogy a műanyag tálca és az evőeszköz termékcsoportjára ne térjek ki megint, mert az mindenféle kategóriában benne van.

Bizony, hisz hotelek éttermeibe másmilyen tálca és evőeszköz kell, mint mondjuk a kórházi osztályok étkeztetését támogató konyhákra. Ezért bármelyik kategóriát választjuk, lesznek olyan evőeszközök, ami ahhoz a szegmenshez illeszkedik. Mind árban, mind a jól funkcionálás tekintetében. Ezért nem úgy tudunk ebben a shopban választani kategóriát, mint mondjuk „evőeszközök”, hanem először kiválasztjuk, hogy cukrászda, vagy mondjuk menza vagyunk, és ott fogunk megfelelő alkategóriákat találni, mindenhez.

Nekem ezzel a hellyel tényleg ment az otthonunk ezen részének élhetővé tétele is, a munkában pedig olyan jól lehetett támaszkodni rájuk, hogy mindenképp ajánlani akartam a Hunniát. Ezért született ez a cikk. Az egy dolog, hogy az iparági elbeszélésekben mindenki találkozott már a nevükkel, de mivel a magánemberek még nem mind, úgy érzem, meg is érdemelték. Ez volt az én „hálám” most…