Sajnos a közvetlen környezetemben már volt tapasztalatom a sclerosis multiplex nevezetű betegséggel. Ez egy nagyon könyörtelen kór, ugyanis az ember mozgáskoordinációja, érzékelése gyengül, ha ebben szenved. Érdekes, hogy leginkább a nőket érinti, a férfiak jóval kisebb arányban szenvednek ebben a betegségben általában. Legtöbbször 20 és 40 év között jelentkezik először, de sajnos néha előfordul az is, hogy serdülőkorban, azaz 12 és 16 éves kor között már mutatkoznak az első tünetek.
Az én közvetlen környezetemben is van olyan, aki sajnos sclerosis multiplexben szenved. Amikor megtudtuk, hogy ez a nagyon kedves családi barát milyen beteg, mindannyian megdöbbentünk és kétségbe estünk. Ekkor én mondtam, hogyha minket ennyire lesújt a dolog, mit érezhet az a nő, aki az egészet el is szenvedi? Telt – múlt az idő, és egyre kevesebbet hallottunk róla. Anyukám már kezdett aggódni, hiszen semmi információnk nem volt a nő felől már hosszú hónapok óta, és sehol sem mutatkozott. Sajnos az egyik ismerősünktől megtudtuk, hogy elhanyagol mindenkit, a családját, a munkáját és az alkoholba menekül. Néhány hónap alatt masszív alkoholista vált belőle, mert nem tudta feldolgozni a betegségét, és senkinek nem is akart róla beszélni. Mivel segítséget sem akart elfogadni a környezetétől az ismerősöm szerint, tudtam, hogy olyasvalaki kell, aki nem ismeri közvetlenül.
Hallottam már korábban egy addiktológiai intézetről, ahol a hasonló helyzetben lévők számára nyújtanak segítséget szakemberek. Olyan személyekkel dolgoznak, mint például dr petke zsolt, aki egy pszichiáter, addiktológus. De emellett nagyon fontos információ az is, hogy azok a személyek, akik a szakorvosok mellett dolgoznak, és segítik a páciensek mindennapjait, maguk is gyógyult alkoholfüggők. Így nem lehet azt mondani, hogy csak a levegőbe beszélnek, mert ők maguk is megjárták az alkohollal a hadak útját.
Az általuk használt úgynevezett Minnesota – modellel tapasztalatuk szerint az ott kezeltek 70 – 75%-a el tudja érni az élethosszig tartó józan életmódot. Ugyanis a rendszer sajátossága, hogy nem csak az ott tartózkodásra koncentrál, hanem arra is, hogy mi lesz az adott pácienssel, ha kikerül az intézményből. Az élethosszig tartó sikerességet úgy próbálják elérni, hogy a korábban kezelt személyeket rendre visszahívják különböző alkalmakból, hogy beszélgessenek egymással és megosszák a tapasztalataikat.
De az intézetnek az is egy fontos sajátossága, hogy nem csak a betegekre koncentrálnak, hanem felismerték, hogy egy ilyen helyzetben a családtagoknak is fontos szerepük van. Ugyanis a támogatásukra mindennél nagyobb szükségük van a gyógyulni vágyóknak, hisz nélkülük nem biztos, hogy az adott személy tud változtatni a régi, káros szokásain.
Ezen információk tudatában úgy döntöttem, hogy felkeresem az illető hölgy családját, és reméltem, hogy nem veszik zokon a segíteni akarásomat. Persze mindezt tettem kellő tapintattal, és mondtam, hogy tényleg csak a segítő szándék vezérelt. Szerencsére a család meghallgatott, és nem vették tolakodásnak azt, hogy szeretnék segíteni. Azt mondták, hogy megfontolják a dolgot, és megköszönték, hogy mindezeket a dolgokat elmondtam. Elköszöntem ezután és hazajöttem. Később egy ismerősünktől hallottam, hogy igénybe vették ennek az addiktológiai központnak a kezelését, és a hölgy gyógyultan távozott a program elvégzése után.
Az eset tanulsága szerintem az, hogy legyen az ember bármilyen mély gödörben, az alkohol sosem jelent igazi megoldást, csupán elbódít, és elkendőzi a valódi gondokat. A szőnyeg alá söpörve pedig csak tovább súlyosbodnak, és erre akár rámehetnek rokoni, családi kapcsolataink is.