Az én drága nagyikám elég rossz állapotba van. Kiderült, hogy sklerósisos beteg, és ezáltal állandóan gyógyszert kell szednie. A gyógyszereknek pedig olykor elég durva mellékhatásai vannak. Sokszor rosszul van, hamarabb elfárad, már nem tudja azokat a megszokott mindennapi dolgokat úgy elvégezni, mint ahogy régen. A kert művelésével is fel kellett hagynia, egy kertészre bízta a kertet. Mi próbáljuk többször is meglátogatni, de ő sokszor nagyon morcos, magába van fordulva. Egyedül lenni és olvasni szeret. Egy nap hirtelen felcsillant a fejemben az ötlet. El is újságoltam a férjemnek:
- Te, Gáspár! Mit szólnál hozzá, hogy ha vennénk a nagyinak egy könyvespolcot?
- A nagyinak? Hát neki minek?
- Hogy legyen hol tartania azt a sok könyvet. És amúgy is van hely a lakásába elég. Biztosan értékelné a figyelmességet.
- Amilyen morcos manapság… Lehet csak megharagudna. Az idősek nem szeretik a változást…
- Meg kell próbálni! Ha nem tetszik neki, majd elhozzuk ide, a mi lakásunkba.
- Na jó. Legyen. És honnan vegyünk?
- Csilla mondta, hogy van egy jó bolt, ahonnan interneten keresztül is lehet rendelni, és ő azt javasolta, hogy onnan is salgó polcot vegyünk.
- Salgó polc? Az meg mi?
- A salgó polcot gardróbba, garázsba és otthonra is előszeretettel ajánlják könnyű összeszerelhetősége és magas teherbírásának köszönhetően. Csavarmentes kivitelbe kapható, így sokkal olcsóbb, mint egy csavaros polc.
- Ez jól hangzik! Akkor nézzük meg azt a webshopot!
Megnyitottam a laptopomon azt a webshopot, amit Csilla küldött, azelőtt én is csak egy pár pillantást vetettem rá, jónak tűnt. Azonban a férjem jobban ért az ilyesmihez, kíváncsi voltam a véleményére. Hosszasan nézte a kezdőlapot, görgetett.
- Naa? – kérdeztem.
- Hmm… 25 éve a pályán? Nem rossz, nem rossz…
- Igen, és azt írják minőségi, költséghatékony és megbízható.
- Majd azt mi eldöntjük!
- Akkor rendelünk?
- Talán…
- Csilla már egyszer rendelt tőlük salgó polcokat és nagyon jól mutatnak a gardróbjába. Azt mondta, meg van velük elégedve. Megbízható cég.
- Csilla mindent jónak tart.
- Azért azt nem mondanám…
- Na,jó nézzük… – keresgélt. – Aha! Salgó polc! Meg is van!
- Megtaláltad?
- Igen… nos sok kép van és elég részletes a leírás. Óh, és még mérettáblázat is! Hmm…. ígéretes.
- Látod, mondtam!
- Azt írják, hogy akár 2-3 napon belül kiszállítják. Hogy oldjuk meg?
- Jaj, pont jó! A mama hétfőn úgyis elutazik a nyugdíjasklubbal. Mennek Hévízre nyaralni!
- Az tök jó! Akkor nem is lesz otthon, és fel tudjuk szerelni neki a polcokat. – mondta a férjem.
- Igen. Látod, gyártói garancia is van rá! Szerintem mindenképp rendeljük meg, még ma! Ennél jobb ajánlatot már úgyse kapunk!
- Rendben. Akkor fel is hívom őket!
A férjem bement a dolgozó szobájába telefonálni. Pár perc alatt lezavarta a beszélgetést, majd visszajött:
- Megrendeltem. – jelentette be.
- Igen? Kedvesek voltak? – kérdeztem.
- Nagyon jó fejek, igen! Árban is megegyeztünk, azt mondták hétfőn ki is szállítják. Megadtam a címet.
- Nagyszerű!
Elérkezett a hétfő. Reggel átmentünk a nagyihoz, aki mit sem sejtett az egészből, és elbúcsúztunk tőle.
- Vigyázz magadra az utazás alatt! – búcsúztam tőle. – És ha bármi van, hívj!
- Ne félts engem, lányom. Nem olyan fából faragtak.
- A gyógyszereidet eltetted?
- El, sajnos.
- Akkor jó! Érezd jól magad! – mondtam.
A férjem is elköszönt, majd megjött a busz nagyiért, ami el is vitte. Mi pedig ott maradtunk, és vártuk a szállítókat. Szerencsére ne kellett sokáig várni, meg is jöttek a polcok. A futár kedves és segítőkész volt, majd miután behordtuk, elmentek, mi pedig nekiláttunk az összeállításnak. Közben a férjem két haverja, Szilárd és Milán is megérkezett, akik segítettek. Az útmutató alapján gyorsan összeállították a polcokat, én pedig navigáltam, hogy mit hova kéne tenni. Egész hamar ment a munka, a polcok már készen álltak és nagyon jól mutattak a kis lakásba. Egészen feldobták. Aztán telepakoltuk őket könyvekkel, díszekkel, és ruhával. Majd kitakarítottunk, és mint akik jól végezték dolgukat, elmentünk ebédelni.
Amikor a nagyi hazajött, nem akartunk lemaradni arról ahogy meglátja a polcokat, így a hazaérkezés napján is kimentünk elé.
- Sziasztok! Mi ez a mosolygás?
- Csak menj be! – bukott ki a férjemből.
- Oké! – furcsálkodott.
Amikor bement, és meglátta a szinte teljesen új lakását, ledöbbent. Először nem tudtuk eldönteni, hogy rossz vagy jó értelembe lepődött meg.
- Ezt ti csináltátok? – csodálkozott.
- Mi, bizony. – válaszoltam.
- Tudjátok, hogy nem szeretem, ha hozzányúltok a dolgaimhoz…
Ajjajj.
- De ez nagyon vagány! Köszönöm! – derült fel, majd könnyes lett a szeme, és a nyakamba omlott.
Ez az érzés minden pénzt megért.