Most nem a sclerosis multiplexről akarok írni főként, hanem arról, hogy nálunk a családban hogyan próbáltunk meg a beteg édesanyám kedvére tenni.
Sokat olvashattatok már erről a kórról, és tudhatjátok, hogy egy autoimmun betegség tartós odafigyeléssel, állandó kezelésekkel, gyógyszerek szedésével jár. Ezek sokszor költséges dolgok. Vannak azonban sokkal fontosabb tényezők, amik ugyan szintén pénzbe kerülnek, de a betegek életét teszik szebbé, és én abban hiszek, hogy ez talán még fontosabb. Hosszú távon biztos vagyok benne, hogy elősegíti a gyógyulást, vagy késlelteti a betegség romlását egy örömteli pillanatokban gazdag életmód, amiben a sclerosis-os ember nem betegként, hanem egy átlagos személyként van kezelve.
Édesanyámnak mindig is fájó pont volt, hogy a nagy családi házban, ahol felnőttünk, kicsi a fürdőszoba. Ez sajnos a ház kialakításából adódik, voltak már próbálkozások a fürdő nagyobbá tételére, de végtére is nem sikerült az akció. Ez az a ház egyébként, ahova mi beköltöztünk – illetve visszaköltöztünk – amikor édesanyánkat diagnosztizálták. Szóval a fürdő mindig is morgás tárgya volt, de persze egy ideje sokkal nagyobb problémáink is adódtak, mint a fürdő.
Voltak rosszabb időszakok, szerencsére egy ideje – lekopogom – nincsenek nagyobb gondok, mint az állandó szint fenntartása. Ezekben az úgynevezett boldog békeidőkben jutott eszünkbe az ördögi terv a testvéremmel, hogy sokadszorra már, de belefogunk a fürdő átalakításába úgy, hogy mamikának is tetsszen végre.
Ehhez az egészhez a legjobb tippeket a furdoszobaotletek.hu-n kaptuk, ami egy fürdőszoba felújítással kapcsolatos weboldal. Sok jó tanácsot lehet olvasni rajta, például le van írva, hogy mik azok a lépések, amiket érdemes követni, ha ebbe a fába vágjuk a fejszénket. Itt már a második pontnál elakadtunk, ami a csempe és a padlólap kiválasztása. Szerencsére van egy egész rész a honlapon, ami kifejezetten csak a csempékkel foglalkozik. Ebből tudtuk meg, hogy vannak olyan csempe lerakási fortélyok és módszerek, amikkel optikailag növelhetjük a belső tér érzetét! A legfontosabb az az alapelv volt, hogy kis fürdőszoba – nagy csempe. Na ezt sem gondoltam volna, de ahogy nézegettük otthon a fürdőnket, valóban, világéletünkben kis csempékkel volt kirakva. Lehet, hogy ez tett rá egy lapáttal mindig is a szoba eredeti méretére?!
Mindenesetre, mikor édesanyánknak ezt elmondtuk, hogy ezer éve rossz fajta csempe van a házban, akkor majdhogynem ledorongolt minket, és totálisan kiakadt, hogy mi a benne élő lakberendezőt kritizáljuk! Na, gondolhatjátok, pár hét múlva, mikor meglátta, mit hoztunk össze, már nem kiabált velünk. Hogy egy kis fürdőszobába nagy csempét rakni, ez neki nem fért a fejébe.
Istenien sikerült a felújítás, tényleg tágasabbnak lehet most érezni a helyet. Anyukánknak is nagyon tetszik, és egészen elérzékenyült, mikor elmondtuk neki, hogy ezt végtére is az ő kedvéért csináltuk.
De hiszen tudjátok, hogy az édesanyjáért bármit megtenne az ember, ha pedig beteg, akkor méginkább igaz ez!