Egy csodálatos esemény (vagy inkább kettő) szemtanúja és szervezője lehetettem a minap. Egy olyan pályát választottam, ahol nincsenek happy endek, szóval az ilyen alkalmak felérnek egy igazi terápiával a sok szomorúságot követően. A szklerózis multiplex nem gyógyítható betegség, de a tünetei többé kevésbé kezelhetőek. Nem lehet tudni, hogy mi okozza a betegséget, de aki elkapja, az onnantól sajnos örök odafigyelést igényel. Egy ilyen kezelőkórházban vagyok nővérke. A legtöbb betegünk állandó, szerencsére kevés új megbetegedés van. Nemrég pedig egy csodás történetnek voltak a szemtanúja. Két betegünk egymásba szerettek. Teljesen érhető volt, ami köztük történik, hiszen mindketten fiatalok, akik most kellene legyenek életük csúcsán, de sajnos ez nem adatot meg nekik. De legalább megtalálták egymást. A fiúnak családja is van, de szegény lány árvaházban nevelkedett pici korától fogva és semmit nem tud a családjáról. Két barátnője van a nevelőotthonból, akik néha meglátogatják, de nagyjából mi vagyunk számára minden: család és barátok. Úgyhogy az az ötletem támadt, hogy szervezzünk neki mi felejthetetlen lánybúcsút.
Felkerestem a https://balatonpro.hu/lanybucsu-balaton/ weboldalt, mert tudtam, hogy ők foglalkoznak ilyesmivel. Hogy honnan tudtam? Azt már nem tudom, de siófokiként nem is gond, ha nem tudom felidézni. A lényeg az, hogy tudtam, hogy ők vitorlás lánybúcsúkat szerveznek. Ez kétszeresen is tetszett: először is azért, mert felejthetetlen élményt nyújt egy egész életében betegeskedő árva lánynak, másodszor pedig azért, mert annyira jó csomagokat kínálnak, hogy nekünk nem is kell fáradoznunk a szervezkedéssel. Na meg persze nekünk is elég jól hangzott egy kis vitorlázás.
Felhívtam a BalatonPro céget és jeleztem, hogy egy lánybúcsút szeretnénk tartani, viszont a menyasszonyunk mozgássérült.Azt mondták, hogy természetesen semmi gond, ha szeretnénk, akkor a kapitány mellé tudnak biztosítani még egy fő személyzetet, aki segít a menyasszony mozgatásában. Nagyon kedves volt tőlük, de mondtam, hogy ketten is megyünk nővérkék és nekünk ez a munkánk, szóval megbirkózunk vele. De mégis csak az lenne a legjobb, hogyha minél kevesebbet kellene mozgatnunk őt, úgyhogy kérdeztem, hogy mit ajánlanak, mivel töltsük majd az időt. Természetesen nem ajánlották, hogy kiszálljunk valamelyik más kikötőben, hiszen az nehézkes és időigényes lenne, úgyhogy több órás vitorlázást beszéltünk meg a Balatonon, többnyire közel a parton, hogy mindig lehessen valamit csodálni. Emellett megegyeztünk, hogy a vitorláson fogunk grillezni és igényeltük a korlátlan italfogyasztást is, de arról is előre megegyeztünk, hogy csak alkoholmentes gyümölcsös söröket fogunk majd kérni, hiszen ő gyógyszeres kezelés miatt nem ihat, mi ketten meg félig meddig szolgálatban leszünk, s akkor már a két barátnő se részegedjen le. Természetesen ebben is teljesen nyitottak voltak, mint mindenben. A különböző extra szolgáltatásokat, mint például a karszalagokat a siófoki bulizóhelyekre, vagy a másnapi wellness belépőket nem igényeltük. Úgy gondoltuk, hogy a hat óra a Balatonon tökéletesen elég lesz, és igazunk is volt, mert szegény lány a rengeteg izgalom miatt nagyon elfáradt.
A Zsivány nevű vitorlással róttuk a gyönyörű Balatont. A kapitány nagyon készséges volt, türelemmel megvárta amíg sikerült a menyasszonyt kényelmesen elhelyeznünk a fedélzeten és később is segített a grillezés során, valamint mesélt nekünk a vitorlázásról és a Balaton környéki települések történetéről. Ez nagyon jó volt esetünkben, ugyanis mi nem ismertük a két barátnőt és nem is a mi korosztályunk voltak, szóval nehezen értettünk szót.
Csodás nap volt, nagyon örültem, hogy eszembe jutott ez a remek ötlet. Boldog voltam, mert a menyasszony is boldog volt és még izgatottabban készült a nagy napra, de örültem, mert én is eltöltöttem egy laza napot a Balatonon. A nap végén pedig megittunk egy jó kávét a kikötő mellett lévő, csodás panorámával rendelkező vendéglőben, majd minden visszakerült a régi kerékvágásba.